Első bejegyzéskén fogalmam sincs igazán mit írjak, ezért egy képpel kezdem a sort, és haladok szépen tovább, ahogyan érdemes.
Rio gitáros portréja kicsit idevág, hisz annyira szeretem a gitárokat. A formájukat, a színüket, a hangjukat. Nem kis munka volt megfesteni úgy, hogy az élő legyen, és szép maradjon. De azért megküzdöttem magammal, és nem kapkodtam el a képet.
A figura, aki a gitárt tartja maga Rio, aki azon fura okból jött létre, mert Gazette zenét hallgattam amikor firkálgattam, és amolyan visual-kei forma lett eleinte, de végül finomítani kellett rajta, mivel cseppet sem állt neki jól egy aprócska csillag, az arcára festve, mint ezt a fejemhez vágták. Ígyhát maradt az ezüstös haj, és a szép gitár összképe.
Szeretem ezt a képet. Nem csak azért mert annyit dolgoztam vele, hanem mert végre látszik is valamicske fejlődés rajta. Végre.
A kép kinyomtatásra is került, és most a polcon összetekergetve várja (2 db van belőle), mi lesz vele.
